Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Olvasmány ajánló ismét új!!!

 

Ismét új olvasmány-ajánlókat kaptunk Tóth Attiláné dr. tollából. A kiváló jövőkutató és szenvedélyes olvasó két könyv ismertetőjével örvendeztet meg minket és kínál kellemes és érdekes kikapcsolódást :

Kötter Tamás: Dögkeselyűk Kalligram, 2014.

 

Kifejező cím, gondolhatjuk, hogy nem éppen vidám történetekről lesz szó, hanem olyanokról, ahol a probléma megoldását a dögkeselyű jelenthetné, ha Kötter nem talált volna rá a görögök által is sikerrel alkalmazott deus ex machina remek módszerére, a felsőbb hatalomra, mint rendcsinálóra.

A könyv szereplői egy ügyvédi iroda munkatársai, vagyis olyanok, akik a munkaidőt egy ügyvédi iroda szobáiban töltik fizikailag. Nem dolgoznak, mert erre vezetőjük sem biztatja őket. Viktor, a főnök, de a hivatal éppen esedékes feladata nem érdekli, más foglalkoztatja, az éjszakai szórakozás, a bárok, a nők és a márkák. Pedig nem kis dologról lenne szó, nagyon is mai, fontos probléma a „multi contra környezetvédők”, lejár a határidő többszörösen és a könyv is befejezéshez közeledik, tehát nem lehet tűrni ezt a tehetetlenséget, eredménytelenséget és elterjed a hír, hogy néhány embert el fognak küldeni. A felsőbb vezetés a főnököt küldi el, és nem alaptalanul. Kötter ezt remekül és nagyon röviden írja le, persze az egész történet után, azzal, hogy leltárt készít azokról a dolgokról, amik Viktor távozásakor fiókjából kikerülnek (pezsgős üveg dugója, éttermi számlák és étlapok, VIP meghívók, fényképek bulikról és lányokról stb.), semmi az ügyvédi munkával kapcsolatos, vagy az üggyel kapcsolatos irat. Ez elég bizonyíték is!

Nem tudunk bízni – a könyvet elolvasva – a felettes hatalom áldásos tevékenységében, nem hisszük, hogy Viktor távozása után a munkatársak előveszik (régen elvesztett) szaktudásukat, (sohasem volt) tehetségüket, és az ismeretlen munka morált.

A könyv majdnem regény, ami azt jelenti, hogy novellákról van szó, amiknek a tárgya ugyanaz, ugyan azok a szereplők és a helyszín, és nem éppen szigorú szerkezetben, de összeolvadnak az események egy regénnyé.

Olvassuk Köttert, nehogy velünk is megtörténjen az ő szereplőinek teljes kiüresedése, leépülése!

 

Jean Hanff Korelitz: Tudhattad volna Gabó könyvkiadó 2015.

 

Hát igen, tudhattuk volna, de nem tudtuk! Nem tudtuk, mert nem csak ésszel él az ember. Amikor párt választunk, akkor megismervén a nagy Ő-t, látjuk, érezzük, hogy ő az igazi. Innentől, a pozitív képpel disszonáns eseményeket egyszerűen elhessegetjük, nem vesszük figyelembe, kihagyjuk, elfelejtjük stb. Pedig ezek a későbbiekben jelentősekké növekedhetnek.

A könyv főszereplője Grace, párterapeuta, a hozzáforduló párok számára nem kettőjükön kívüli bűnbakot keres, hanem arra figyelmezteti őket, hogy nem gondolkoztak, nem voltak figyelmesek, nem voltak okosak a párválasztás idején. Ez új módszer a pszichiáterek körében, sokkal gyakoribb a felelősség elhárító bűnbak megjelölés.

A regénysorán olyan váratlan helyzetbe kerül Grace, amilyennel 20 éves pályafutása során a páciensei körében sem találkozott. A férje, az igaz barát, akiben hitt, akiben megbízott, 15 éven keresztül, eltűnt. Úgy hírlik megölte a szeretőjét. Gracera hullik férje életének eddig nem ismert történései, hazudságai és az embereken való kegyetlen átlépései.

Sok okos gondolat után egy igazi amerikai befejezés. Grace rátalál az igaz szerelemre, a fia új barátokra, megismerkednek volt férje szüleivel és örülnek egymásnak. Kiadják Grace könyvét, amit szakmai elveiről írt. Mindenki boldogabb, mint azelőtt volt.

A regény hosszú, de ne aggódjunk, sok oldalt ki lehet hagyni, a lényeg akkor is világos lesz.