Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyertes versek

Horváth Andrea:

 

Semmi

 

sem te

sem én

sem mi

- nem is ti,

hanem ők talán,

de mégse,

senkisem

se odakint, se idebent

nem maradt.

Fájón, de szépen,

felgyulladt egészben

a világ, havas hamuvá porladt,

minden vágy és szív elkorhadt,

egyszerre halt meg boldog és a magány,

egyszerre hódolt be szeretet és halál a

semminek, hogy a füstös csöndben

végre

eggyé legyenek.

Örökre nem vagyunk sem ők, sem ti,

egymásnak te és én,

nem leszünk

semmi

se

Török Nándor

 

Reinkarnáció

 

Előhang:

„A hajnali harmatcseppen egy hangya sétált,

tán megváltani indult a rovarvilágot.

Tudott a vízen járni az vitathatatlan,

de ő csupán egy kis kenyérmorzsára vágyott.”

/A hangya/

 

Újra átélni hangyaéleted,

szorgalmad hasznából talán okulva:

soha nem taposott el teljesen

a nagyvilág, ez az útszéli kurva.

 

Életben tartott, használt-kihasznált,

amíg cipelted a mázsás morzsákat,

s lemondott rólad érzéketlenül,

ha elnyűtt tested a porban elfáradt.

 

Porban születtél, újra az lettél,

sokszor meghágtad a jól ismert utat,

harmatcsepped már régen elillant,

s tovatűnt véle a hangyaöntudat.